A Hit Gyülekezete indirekt résztvevője a hatalom és a politika összefonódásának, példája a közéletbe aktív véleményformáló erőként beleszóló, és értékrendjét még a nem hívőkkel is részben elfogadtatni kívánó egyháznak. Ahogy Németh Sándor vezető lelkész fogalmaz erről: „A ’hitesek’ általában érdeklődnek a politika iránt, figyelemmel kísérik az eseményeket. Saját értékrendünk és alapérdekeink szerint, programok és teljesítmény alapján döntjük el, melyik politikai formációt fogjuk támogatni”.
Jelenleg az egyetlen jelentősebb ellenzéki televízió, az ATV, áttételeken keresztül ugyan, a Hit Gyülekezete kezében van, ahová Németh a családtagjait (fiát, Németh Szilárdot, mint hír-igazgatót és lányát, Kauzál Alexandrát, mint műsorvezetőt) is elhelyezte. „Nem a Hit Gyülekezete határozza meg az ATV értékrendjét, de az ATV értékrendjében a Hit Gyülekezete is jelen van”, magyarázza Németh, aki emellett a Hetek című „országos közéleti hetilap” főszerkesztője is.
Az általuk képviselt erő tekintetében magabiztosságuk távol van a szerénytől, ahogy abban is, hogy vallási szervezet létére nyíltan kívánja befolyásolni hívei szavazatával a politika alakulását. „Nem szívesen bocsátkoznék becslésekbe, mert még azt gondolná valaki, hogy túlzok. Érje be annyival, hogy százezres nagyságrendről beszélhetünk”, válaszolta Németh még csak leplezni sem próbálva ebbéli gátlástalanságát, a Népszabadság azon kérdésére, hogy „Hány szavazót képes mozgósítani a Hit Gyülekezete?”
Emellett a gyülekezet haszonélvezője lett a Fidesz új egyháztörvényének, melynek kedvezményezettjei körébe első körben került be. Németh persze hárítaná a felmerült gondolatokat: „Mások viszont azt állítják, hogy paktumot kötöttünk a Fidesszel. Nem igaz. Semmiféle paktumot nem kötöttünk.” Nyilván csak „szakértői” egyeztetésről volt mindössze szó, ahogy megfogalmazta. De azért, hogy világossá tegye vívódását, kifejti: „Miután kiderült, hogy az első körben egyházi státuszt kapunk, erkölcsi dilemmába kerültünk. Hisz a Fidesz-KDNP végül is „jót” tett velünk. A Hit Gyülekezetében alapelv, hogy „jóért rosszal ne fizessünk”!
A Hit Gyülekezete nem ma kezdte a politika manipulálásának művészetét, és nem is akármilyen eredményekkel. A korábbi liberális párt az SzDSz megalakulásához a gyülekezet tagsága nagymértékben hozzájárult. Az elmúlt rendszer lebontása során a vallás- és lelkiismereti szabadság, illetve az emberi jogok zászlaja alatt így talált ideiglenesen egymásra a liberális értelmiség, és egy tekintélyelvű, egyszemélyi vezetésű rendszer. A későbbi konfliktus azonban elkerülhetetlen volt: „Elindultak olyan folyamatok, amelyekhez nem volt közünk, és amelyekkel egyre kevésbé tudtunk közösséget vállalni. Eredetileg az SZDSZ-ben láttuk a jogállamiság legfőbb letéteményesét. Aztán az évek során az SZDSZ ultraliberális párttá változott. A Hit Gyülekezete erkölcsi szempontból konzervatív értékeket vall”, vall színt a vezető lelkész. Már az 1994-es választások során, amikor a Folyondár utcai sportcsarnokban tartott istentisztelet keretén belül felolvasták a híveknek, hogy mely szavazókörökben mely pártra „ajánlja” a gyülekezet, hogy „szabadon” szavazzanak, inkább az Agrárszövetség jelöltjei voltak többségben. A Fideszhez hasonló ívű pálfordulást leírva, a 2010-es választásokat megelőzően már a korábbi kormánypárt utódát, az MDF-et támogatták, majd hátráltak ki mögüle, hogy mostanra az ellenzéki televízió tulajdonosaként legyenek az egyháztörvény első körbeli kedvezményezettjei. A látszatra persze kínosan ügyeltek: „nem volt közöttünk szövetség”, bár hogy társadalmi penetráció tekintetében gátlásaik nincsenek, azt is világossá teszi: „A Hit Gyülekezete korábban sem titkolta, ha szimpatizált egy párttal”. A következő lépés az oktatási rendszerbe való belépésük, iskolafenntartóként.
A szekuláris mozgalom elsősorban az államhatalom és az egyházi hatalom összefonódásától tart. A Hit Gyülekezete politikai stratégiája azonban ennél rafináltabb: nem a nyílt hatalommegragadás, hanem a társadalmi vélemény, az emberek meggyőzés általi átformálása az eszköze, a politikai színtér formálása számukra ehhez csupán a megfelelő színpadot kell szolgáltassa. A végeredmény végső soron mégis ugyanaz: a közösség indoktrinációja. A modern klerikalizmusnak nem kell többé állam, elég, ha az a szereplésükhöz szükséges életteret szabadon biztosítja. Ők nem az államot egyháziasítják, hanem a népet. Nem mintha ez bármiben is javítaná nézeteik helyességét, sőt. Ami az ókorban és a középkorban megtörtént, újra fogja ismételni magát.
