Vizsgáljuk meg tehát, hogy milyen eszközei vannak az aktuálpolitika ezen szürke eminenciásként feltűnő szereplőjének, miközben százezernyi nagyságrendűnek vélt biztos szavazótáborát, azaz híveinek véleményét ilyen határozottsággal állítja! Mik azok az értékek és tanítások, amelyeket az emberek fejében el akarnak ültetni, és ismeretelméleti szempontból azok mennyire elfogadhatóak?

Leleplező dokumentumok bemutatása annyiban nehezített, hogy azokat jellemző gyakorlatként „szerzői jogaikra”, illetve „jó hírnévhez való jogaikra” hivatkozva jogászaikkal eltávolíttatják, míg saját médiabirodalmukon keresztül ellenkező információt közölnek. Ez csökkenti annak lehetőségét is, hogy új potenciális hívek figyelmeztető információkat tudjanak gyűjteni.

A megtapasztalás: a Hit Gyülekezete teológiájának leginkább prominens eleme az extázis teológiája, a Bibliában leírt lelki jelenségek leírás szerinti átélése. Eszerint Istent nem csupán a hitünk, mint véleményünk által ragadhatjuk meg, hanem egy konkrétan megtapasztalható anyagtalan entitáson, a Szent Szellemen keresztül. Ennek a megtapasztalása, konkrétan egy transzállapot elérése nem csupán néhány tag sajátja, az a megtérés, majd az azt követő még erősebb elköteleződést jelentő vízkeresztség után következő Szent Szellem keresztségen és nyelveken szóláson keresztül itt gyakorlatilag tagsági követelmény. Ha egy hívővel vitázunk istenérvének érvényességéről, végül is azért nem győzi meg egy érvelés igazságtartalma sem, hisz ő Istent „megtapasztalta”. Hiába magyarázzuk el neki, hogy a nyelveken szólásról igazolták, hogy nem hordozhat strukurált nyelvi jelentést, magyarán értelmetlen halandzsa, hisz ő tud nyelveken szólni és ilyenkor érzi isten jelenlétét. Ez a fajta miszticizmus a külső világ tapasztalati igazságát a belső világ bibliai leírásokon megtapasztalt élményével cseréli fel, figyelmen kívül hagyva, hogy ezen a téren az emberi agy milyen öncsalásokra képes, ha előírásszerű elvárásokkal szembesítik. És így a megtapasztalás után, úgymond „az Istennel való kapcsolat” kiépítését követően jöhetnek az apróbetűs részek kiépítése is a hívő életében. A zene is a lelkesedést, odaadást kelti, és a befogadó lelkiállapot elérését szolgálja.

Az értelmezési keret meghatározása: ezt használja ki a gyülekezet vezetése. A Biblia tanulmányozható ezerféleképpen, történelmi forrásszövegtől elkezdve szó szerinti útmutatásképp, ahogy a rengeteg szellemi irányzat be is mutatja. A kereszténység számára a Biblia nem történelmi forrásmunka, hanem Isten személyes és érvényes kinyilatkoztatása, a világkép teljes és elégséges forrása. A Sola Scriptura elvének megfelelően a Bibliát szó szerint kell venni, kivéve, ahol nyilvánvaló, hogy allegóriáról van szó. Igaz, a tudomány és az elfogulatlan vizsgálódás eredményei sorban cáfolták az egyház korábbi nézeteit, amit nyilvánvalóan elfelejtett „elvezetni minden igazságra a Szent Szellem”. Hogy döntse el a hívő, mi az igaz? Nos, elvileg a Szent Szellem vezetése által, „aki elvezet benneteket minden igazságra”, a Szent Szellem értelmezését azonban a prédikált, élő ige, a „rhéma” közvetíti – magyarán a gyülekezeti vezetők sugallják a szószékről. A tagok saját lelkiismeretükre hallgatása során az történik, hogy a tanítások által felettes énjükbe épült tanítások lépnek működésbe. És a Szent Szellem viszont, ahogy mondanivalójából látjuk, valójában nem mond mást, tehát nem is más, mint a tagokat leuraló szuperdiktátor szuperegójának kivetülése, aki a bibliaértelmezés kereteinek egyedüli meghatározója, aki ameddig az indoktrinált alapkeretek közt marad, azon belül azt fogadtat el, amit akar.

A Hit Gyülekezete maga kevéssé bajlódik a tudományos magyarázatokkal: ezt azzal kerüli ki, hogy számára a bibliai fundamentalizmus szellemi síkon értelmezendő: az ószövetség eredeti szószerinti értelmezését csak a múltra nézve tartják érvényesnek, amit szimbolikusan kell értelmezni. Például a benne leírt háborúk ma a szellemi harcra, azaz az emberek gondolatvilágát beszennyező démonok elleni imaharcra és ideológiai háborúra vonatkoznak. Ilyen tekintetben viszont szó szerint úgy idézik a Bibliát, mint mágikus formulát.

Alapvetően a Biblia viselkedési erkölcsi követelményei viszont szó szerint veendők számukra. Például fiú és lány együtt nem járhat, házasság előtt még a csók és a kézenfogva járás is helytelen a két nem között.

A tekintély és belső hierarchia elleni fellépés, vagy csak kritika, pedig már lázadás, ami maga az ősbűn.

A hierarchia csúcsán állók minden világi kultúrával összefüggő vívmányt és ismeretet habozás nélkül támadnak ha kell, az egyház tekintélyét abszolútként aposztrofálva. A szekularizmus és humanizmus számukra szitokszó. Az egyetlen dolog, amiért nem teszik meg, a világ, a szekuláris világ kontrollja, mely kívülről korlátozza vezetőik vérmes mozgalmi hataloméhségét és anti-intellektuális ámokfutását. Annyira, hogy a legelkötelezettebb híveiknek valójában hálát kellene adniuk a szekuláris világért, amely gátolja totális kizsákmányolásukat, illetve ahová visszaszaladhatnak, miután a szekta a pénzük és gondolataik után az egészséges emberi érzelmeiktől is megkopasztotta őket.